Szokások, népszokások A húsvét ünnepe sok szálon kapcsolódik a tavasz
megérkezéséhez, s a megújulás, a termékenységgel összefonódó
népszokáskincshez. E népszokások nagyrészt nem épülnek be a keresztény
vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint a falusi
közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. A húsvétot megelőző farsangi időszak mulatságai a tél
legyőzését, a tavasz megérkezését ünneplik. Európa-szerte elterjedt szokás
a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése vagy vízbe fojtása.
Nálunk egyes vidékeken a bábu neve kisze, kice, s virágvasárnapi
szokásainkat teszi színesebbé. A mulatságok és a böjti időszak
találkozásának jellegzetes népi játéka Konc vajda és Cibere vajda, a
farsang és a böjt tréfás háborúsága volt. A húshagyókeddi (farsang utolsó
napja) játék szereplői szalmabábok, s a legyőzött Ciberét végigvitték a
falun, elégették, vízbe vetették, vagy keresztüldobták a templom
kerítésén, hogy elűzzék a betegséget, az éhséget. A böjt alatt régen főleg
kenyeret, száraz növényi étkeket ettek. A hosszú böjti időszakot kisebb
ünnepek tagolják. A magyar néphagyományban a közbeeső vasárnapoknak nevük
volt: a másodiké gulyásvasárnap, az ötödiké feketevasárnap, a hatodiké
virágvasárnap. Ez az utolsó vasárnap már a húsvéti ünnepsorozat része. A
magyar népszokások ezen a napon a zöldág-hordás, más néven villőzés: a
termékenységet segítő eljárás. Az ággal megütögették a fiatal lányokat,
menyecskéket. A barkaszentelés a keresztény és a "pogány" szokások
ötvözetét mutatja. A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát
szednek. A barkát virágvasárnap a templomban megszentelik. A szentelt
barkának bajelhárító szerepe van. A moldvai csángók fűzfa sípot fújnak,
habajgatnak, ezzel "keltik fel" a tavaszt. Sok helyen zajos határkerülést
tartanak, mellyel a rossz szellemeket űzik el.
A nagyhét napjainak szokásai a Bibliában leírtakat követik.
Nagycsütörtökön, zöldcsütörtökön a Rómába ment harangokat a fiúk
kereplőkkel helyettesítik. Az étrendbe e napon valamilyen zöldet, parajt,
salátát iktatnak. Pilátus-égetés is e nap szokása, mikor a Pilátust
jelképező bábut elégetik, megverik. A böjt régen hamvazószerdán kezdődött,
mely onnan kapta nevét, hogy ekkor a templomban megszentelik az előző évi
barka hamuját, megkenik vele a hívők homlokát, elhárítva a bajokat.
Nagyböjt alatt sok helyen egy nap csak egyszer ettek, olajjal vagy vajjal
főztek, zsírt, húst nem ettek, csak száraz növényi ételeket. Ma már nem
ilyen szigorúak az egyház böjti előírásai, nem követelik meg a
negyvennapos koplalást, a tilalom csak az utolsó hétre, nagypéntekre
vonatkozik. Az utolsó hét, nagyhét virágvasárnappal kezdődik, melynek
napjai Jézus jeruzsálemi eseményeihez kapcsolódnak. E napon a bevonulás
napján az emberek pálmaágakkal, hidegebb éghajlatú vidékeken barkás
ágakkal mennek a templomba. Nagycsütörtökön az utolsó vacsora és a
tanítványok lábának megmosása (a vendégszeretet jelképe) emlékére szokás
volt, hogy Rómában a pápa 12 szerzetes lábát megmosta. (Királyok, nemesek
is így cselekedtek sok országban e napon.) Nagycsütörtök estéjén a
harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába mennek. A harangok
útjának célja, hogy lássák a pápát; de van, ahol azt tartották, hogy a
tojások gyűjtése is, melyeket azután leszórnak a gyerekeknek, amikor
visszatérnek. Nagypéntek, Jézus kereszthalálának a napja -
gyászünnep. Az emberek a helységek szélén lévő kálvária - dombokra vonulnak, s megállnak az egyes stációkat jelölő kápolnáknál, mintegy eljátszva Jézus keresztvitelének útját. A Mária-siralmak is ehhez a naphoz kötődnek. Ilyen Mária-siralom az egyik legrégebbi nyelvemlékünk: "Világ világa, virágnak virága. Keserűen kínzatul, Vas szegekkel veretül." A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok
hallgatnak. Nagyszombat a feltámadás jegyében zajlik. Az esti körmenetek,
a templomokban az új tűz gyújtása, mely Jézus és egyben a remény jelképe,
azt adja hírül, hogy Jézus feltámadt, a megváltás közel van. Este
"visszajönnek" a harangok is Rómából. Nagypénteken a víz mágikus ereje lép
előtérbe. Ismert mondóka: "Nagypénteken mossa a holló a fiát, ez a világ
kígyót, békát rám kiált." A rituális mosakodás jelenik meg a hajnali
mosakodásban, melyet csak fiatal lányok végeztek, s mely bajelűző
szereppel bírt. Friss folyóvíz kellett hozzá, s a következő mondóka: "Az
én vizem folyjon el, az én szeplőm múljon el!" E naphoz jellegzetes ételek
tartoztak - korpából készült savanyú leves, esetleg tojás. Van olyan
vidék, ahol e napon kenyeret sütnek, melyet vagy megőriznek a következő
nagypénzekig, vagy odaadják az első koldusnak. Sok helyen igen elterjedt a
forró húsvéti kalács, melyet főleg az utcai árusoktól veszik. A
nagypénteken sötét, dísztelen templomokat nagyszombat reggelére
virágokkal, zöld ágakkal díszítik fel. Ez a nap a másik őselem, a tűz
ünnepe. Este a templomban az új tüzet ünneplik, melyet csiholással
élesztenek, s a Krisztust jelképező húsvéti gyertyát ezzel gyújtják meg.
Sok helyen szokás ilyenkor új ruhát felvenni, vagy legalább kalapot,
kesztyűt. A feltámadás napja húsvétvasárnap. Sok országban szokás e
napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem
kapcsolódik - egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának
bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust
jelképező bárányt a zászlóval. A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik,
nálunk a hétfői locsoláshoz tartozik. A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával
megkezdik. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap
ünnepi étele a bárány. Húsvét másnapján német területeken, nálunk pedig Kecskemét
környékén szokás volt az Emmausz -járás. Annak emlékére, hogy Jézus a
tanítványokkal az Emmauszba vezető úton találkozott, kimentek a város
határán álló kápolnához és vidám mulatságot ültek. E nap Európa-szerte a
játék, a vidámság napja. Magyarország egyes vidékein e napot vízbevető
hétfőnek is hívják, mert e nap a locsolás napja. A lányokat régen
kivonszolták a kúthoz, s vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték,
s megfürdették. A locsolás, az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló
rítusban gyökerezik. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a
kereszteléshez kapcsolódik. A mondai magyarázat szerint Jézus sírját őrző
katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat,
így akarták elhallgattatni őket. A locsolás ma is elterjedt szokás, kissé szelídebb formában,
hiszen gyakran csak kölnivízzel locsolnak a fiúk, férfiak.A húsvéti
népszokások sorát egy fehérvasárnapi szokás zárja. A lányok komatálat
készítenek, elküldik egymásnak. A kosárba, tálra húsvéti tojás, kalács,
ital kerül. Ezzel a lányok örök barátságot kötnek, s ettől kezdve komának
szólítják és magázzák egymást egész
életükben. |